Tulajdonképpen mindig is hálás voltam azért, mert -ugyan vidékel láttam meg a napvilágot- mindigis pesten éltem.
Ide jártam suliba, itt laknak a barátaim, nameg ugye itt van elvileg a legpezsgőbb kulturális élet... Mostantól azonban nem csak ezen okok miatt vagyok hálás anyukámnak, hogy anno felköltöztünk pestre... hanem azért is, mert egyszerűen szégyen az, hogy 2008-ban Magyarországon lehetséges az, hogy egy vidéki ember nem tud hazajutni a munkahenyéről, mert egyesek 250 ezer reményében úgy döntöttek, hogy nem dolgoznak... és hogy meddig? Erre természetesen senki nem tudja a választ.
Pont ahogy sok más embernek is fejtörést okoz, hogy milyen járművel jut haza a munkából, vagy az iskolából. Persze, természetesen a sztrájk ugye egy törvénybe iktatott dolog, és minden probléma orvosolható. De igen elgondolkodtató, hogy mindez a kedves VDSZSZ elnökségének másfél héttel karácsony előtt jutott eszébe.
Akkor, amikor egyébként is minden a feje tetején áll, és mindenki annak örülne a leginkább, ha minden a lehető leggördülékenyebben menne.
Nem tudom ugyan, hogy sztrájk idején a dolgozóknak bent kell-e lennie a munkahelyükön, de szerintem az lenne a hab a tortán, ha a vasutas Marika sztrájk alatt intézné el a karácsonyi nagybevásárlást.
Szóval ezúton is szeretnék gratulálni a VDSZSZ összes tagjának, hogy sikerült az idei karácsonyi ünnepek hangulatát aláásni.
Yes. They can.
